Galambjaid, San Marco, látom ismét:kihalt a tér, nyugodt dél tündököl.Kósza dalaimat küldöm a friss légszárnyán galambrajként az égbe föl,    majd visszabűvölöm,hol tollukat új rímek ékesítsék...- Ó, mily öröm!Te tiszta égbolt, kék fényű…

A képeiden arany s bíbor álmok,Szőke hajak és világos selyem,Ragyogó dél és boldog délutánok,Szent napsütés a szivben s szigeten.Velence minden gazdag büszkeségeSzinekben él ott és örömben él,A szemek kékje és az egek kékjeHellasz új ébredéséről beszél.Tudom, tudom! Te…

Amint kóválygó fejem kissé kitisztult, nem győztem csodálkozni, hogyan is tulajdoníthattam Miss Bordereau gyűrött papírfoszlányainak akkora jelentőséget; hovatovább már a gondolat is gyűlöletessé vált előttem, és éppúgy haragudtam a vén boszorkára, akit babonás rajongása…

Hogyha becsült feleség volnék és volna mit ennem, hű lennék, kacajos, csókolnám uramat. Ezt dalolá a kocsma ködében Velence szemetje s még sose hallottam tisztább, jámbor imát.  Kosztolányi Dezső fordítása  

Szerző: tabularium

2 komment

Címkék: goethe

Levél LídiánakEmlékszel, Velencében az Il Bucentoroútrakelése című festmény előtt merengtünk.Megállott az idő. Egy kiskutyára leltünka kép előterében. Az Il Bucentoromegremegett. Felhőrdült a parton a tömeg:kisasszonyok, katonák, diákok, utcalányok,kereskedők, koldusok,…

süti beállítások módosítása