Lásd íme bizonyság hogy a vízre is lehet
írni ha úgy akarja a véletlen a szükség vagy az őrület
először a riadalom a tengerbeszoríttatás paraszti iszonyata
később már a dogei dölyf a nagytanácsi hatalom s legvégül is a
fő-fő-becsvágy a művészet ez a folytonos kockázat ez a mindig-úgyis-lehetetlen
ez a mindig-vizen-úszó-kő ez a fa amely sose korhad a vízben
Micsoda félelmetes színpadokat köritett ez a habkönnyü díszlet
vertikálisan egymásrahalmozva amit a gömbölyű földrészekből hajózva kimetszett
római alaprajzra emelve kínai oszlopot bizánci kupolát
Velence vízre rótt megfejthetetlen kő-hieroglifák
micsoda árulások alkuk orgyilkosságok eredője e látvány
mely most rögzítődik épp egy fürge turista tele-optikáján
Micsoda gőgös győzelem ez a pusztítva-ringó közönyös őselemen
de kinek kellett és mire kellett ez a győzedelem
nem volt-e elég föld lakni termékenyíteni szík megkötni homok
hogy épp itt virágozzanak ilyen csodákat e bűzös kanálisok
Velence diadalmas törvény-szegés te gyönyörű rendzavarás
fölfele hulló alma galambfiót kiköltő krokodil-tojás
vizen úszó kő függélyes-szintű víz szederindán-nőtt datolya
dupla varázsló valót illuzióvá kendőző hókuszpókusza
bűvész-kalap amelyben igazán ott vannak a kirepülő galambok
varázskendő-alkonyok alatt végleg eltűnik az utca amely délben még előtted kanyargott
ahonnan reggel kiléptél hol van már hol volt az a ház
s lehet-e hogy a Sotopostego del Casin dei Nobili-re mégegyszer visszatalálsz
nem a kiteregethető térbe a felgöngyölíthetetlen időbe alapoznák
ezek a fundamenták campiellók merceriék ramók rio terrák
Száradó-fehérnemü-síkok híd-szögek vízre-levetitett
fény-idomok galamb-röpülés-görbék márvány-egyenesek
taglejtés-spirálok megszerkeszthetetlen geometriája
ahol megszűnik az itt s az ott az égtájak makacs szabálya
ahol elvész a földek és tengerek iránytűhöz szokott fia
Velence csodálatosan megszervezett anarchia
feltérképezhetetlen és közigazgathatatlan
Ó tudom én hogy e földön minden visszahozhatatlan
s nem is volt ami volt annyira nem lesz többé már soha
kavics-csörgető Cagnes-i tengerár Vence-i tücsökrejtő fügefa
s örökre pereg ki kezünkből a perc mint a parti kavicsok
a számtalan közt meg nem leled többé ugyanazt bárhogy kutatod
de sehol úgy mint itt nem siklik ki kezedből nemcsak a múlt a jelen
akkor a legfájóbb mikor épp a tiéd akár a szerelem
csak a szerelemben sehol másutt még nem ilyen rövid
az út szentélytől a bazárig csudálattól a csömörig
ó aranyozott oroszlán-csecsebecsék és tintorettói erők
beveheti erőszak ezerszer az észnek bevehetetlen csipke-erőd
 
Be jó hogy vele szállhattam ki itt e zátonyokon
e sikátorok űr-iszonyában hogy van akihez igazodom
hogy itt is e töretlen vonzat tested szép szektánsa igéz
(ó milyen csőd lehet egyedül járni Velencét micsoda hajótörés)
Ringasd szerelmünket egy napra egy éjre óriási város-gondola
egyetlen hely a földön amelyet nem hódíthat meg a gépkocsik puffogó terrora
mint középkori szentélyek küszöbén a sarut aki ide belép
meg kell oldania legtüneményesebb nyolchengeres kocsi-lábbelijét
le kell vetnie gőgjét ha titkaidba magát beavattatni kivánja
te gyalogosok legutolsó gyönyörű sétáló palotája

 

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalmivelence.blog.hu/api/trackback/id/tr451744826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

corsaro 2010.02.11. 20:29:03

ahol elvész a földek és tengerek iránytűhöz szokott fia
süti beállítások módosítása