Kosztolányi Dezső: Esti Kornél rímei (1930) [Velence szelence III.]
2010.02.17. 11:59
Te régi századok lelence.
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?
Jékely Zoltán A velencei noteszből 1939
Poétád szerettem volna lenni,
úgy megejtett százezer csodád –
Időm lejárt, tovább kell este menni.
Halottként visz fekete gondolád.
*
Velence, Velence,
tengerek lelence,
emléked szivemben
gyönyörű szelence.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://irodalmivelence.blog.hu/api/trackback/id/tr91757902
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
virginiavirágai 2010.02.17. 21:57:23
erre csak annyit mondanék, hogy: " a kötelet elkérte tőle és feldobta az erkélytetőre"...ez a kedvencem..., de van valami konyakos is...:)