FreddoVelence, márciusAz ördög vigye a dolgát ennek az olasznak, ez mindent megszépít, még az olyan csúfságot is, mint a hideg. A rómaiak azt mondták, hogy frigidus, s ennek a szónak éppen olyan fázós lelke van, mint a mi hideg-ünknek. I-i-i-i-í, visít benne a Boreas, a bóra…

 Arra az útra gondolok,mikor a hajó éjbe vitt,a téli éjbe engemet,szárazföldit és északit. Nagy, hosszúszálú, szürke bundavolt rajtam, s félig nyitva voltaz ámulattól és a szél,a szél derékig áthatolt. Kétoldalt lassan, csöndben úsztakaz alig-sejtett…

A városon az ősz szomoru titka,alig akad öröm horgára már.Oly érdesen cseng az üvegkalitka,ha rátekintsz. S a kertekből a nyár úgy csüng ki, mint sok-sok halotti bábuegymásra hányt, legyilkolt csapata.De a mélyből az erdők vadonábulegy vágy liheg: minthogyha éjszaka a…

   Te vagy, Velence, igen, ha még e világon helyem lelni tudnám, ha volna zug a földön, ahol csillapulni tudna a lét ellen lázongó kebel, üdülést várhatna a meddő vágyak sóvár tüzében kiégett szív: te vagy az. Harc előtt verve. Reményeimben megrabolva. Hová levétek…

Velencén rőt az este,Nem ing a bárka teste,Nyugszik halásza mind,Lámpás sem int.De ülve esti partonA bronz oroszlán zordonS nehéz talpat emelAz égre fel.Körül, a habban ázva,Hajók s derelyék száza,Mint halk kócsag-sereg,Úgy szendereg.S fölöttük, míg az estbenSzáll vízi pára…