Velencén rőt az este,
Nem ing a bárka teste,
Nyugszik halásza mind,
Lámpás sem int.

De ülve esti parton
A bronz oroszlán zordon
S nehéz talpat emel
Az égre fel.

Körül, a habban ázva,
Hajók s derelyék száza,
Mint halk kócsag-sereg,
Úgy szendereg.

S fölöttük, míg az estben
Száll vízi pára resten
És könnyű szél kereng, -
Zászlócska leng.

A hold az ég piarcán
Elbúvik s szende arcán
Csillagos fellegek
Fátyla lebeg:

A Szent Kereszt-apátnő,
Ha ölti fátyolát ő,
Így hull rá árnyvető
Sűrű redő...

S a vén palota-ormok
S a sok bús ívű csarnok
S lovag-lépcsőn a sok
Hószínű fok,

S hidak, az út-erekkel
S a mord szobrú terekkel
S a rév, mely rengni kél,
Ha száll a szél,

Mind hallgat, néma város,
Csak egy-két alabárdos
Jár, hol bástyázva áll
Az arzenál.

Oh most, míg hold dereng itt,
Hány drága lány mereng itt,
Hány gyöngyvirág, remek,
Vár, les, remeg...

Ragyogni báli éjen
Hány öltözik kevélyen
S éjszín álarcot ölt
Tükre előtt...

Fekszik párfőmös ágyban
A szép Vanína vágyban,
S aléltan is ölel, -
Így alszik el...

S Narcísa, a bolondos,
Víg gondolán kalandos
Mámor közt, hajnalig
Dalol, iszik...

S úgyé, Italiába
Kissé mindenki kába,
S gyönyörre adja itt
Dús napjait?...

Ne bánjuk hát, ha kong a
Vén dózse-kastély lomha
Avítt órája zord,
Bús óra-sort,

Számláljuk, édes, inkább
Makrancos, szép rubin-szád
Csókját, melyet vagy ád,
Vagy megbocsát!

S számláljuk sok-sok könnyed
Bájad s az enyhe könnyet,
Melyet fakaszt az éj,
S a drága kéj!

Tóth Árpád fordítása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.