Egy francia nemes ifjú kalandja Velencében anno Domini 1788.
ELSŐ FEJEZET

melyben Gasdon d' Aubigny levelet ír haza az édesanyjának, Párizsba

Az "Arany békához" címzett jó hírű vendégfogadó emeleti szobájában - finoman megrajzolt ablaka idegennek furcsa zegzugos térre nyílik - gyertyavilág mellett az asztalnál ült, pergamen-lap fölé hajolva, ujjai között a fehér lúdtollal, a levél írója, gyors szeme végigsietett e most készült sorokon: 

Venezia la bella, Mardi gras, 1788.

Drága jó Anyám!

Magam is meglepve látom, hogy itt vagyok.

Ez úgy történt, hogy tegnapelőtt diáktársaim közül néhányan beszélni kezdtek a velencei karneválról, s amit mondottak, bizony nem hatott másképpen, mint zsibbasztó mese, mellyel felnőtt bódít hiszékeny gyermeket. S amint ezt hallgattam, mindenféle indulatok kezdtek dolgozni bennem, és mert Páduából ide könnyű az út, este hajóra ültem, hogy eljöjjek magam és megnézzem, mi igaz mindebből a most hallott, bosszantóan tarka meséből.

Tegnap óta vagyok csak itt, de máris kijelentem, hogy mindebből semmi sem igaz!

(rövid részlet az elbeszélő költeményből)

1773.

A Veres Ház úgy illatozott a Csatornán, mint egy kosárra való virág és a víz háta, mint a fénylő bogárkáé. A Serenissima Respublica inasai most gyújtogatták a fáklyákat Szent Márknak, az evangélistának terén, lámpák és urak, virágok és delnők a csónakokban, melyek arca most köszönti a gránitot, Velence édes és keserves pázsitját a doge palotája előtt. Fehér harisnyák, fekete selyem kámzsák, ékkövek patakzó fénye, ünnepesti mosolyok, jóízű ajkak, fogak, melyek fehérek és távoliak, mint a tejút, habzó selymek a Prokurátorok Oszlopai alatt, hétszer hét színű zenészek és éneklők a piac közepén, álmos galambok a Harang-torony lábánál és derekán is, fáklyák a szőnyeges ablakokon, rossz illatú koldusok az odvas mellékutcákban, majmok, szerecsenek és pávák a városban, mely nem ismeri a lovat, sötétkék padmaly a levegőég, világító ezüstorca a hold és fénye szelíd, mint a fátyolozott boldogság, a világ legszebb szálája a Szent Márk tere. Illatosan bodorított fehér bolognai kutyák nyivákolnak némely hölgy karján, mások köpenyének zsebében. A köztársaság tengernagyának neje csiszolt malachit pápaszemet helyez arcára. Mily boldog estéje van ma az Adria menyasszonyának.