Ágyam szent volt nekem, akár az oltár,
mert ott fogadtalak ölembe téged,
s testünk nyomát őrzi örökre most már.
De nincs álmom s örömem benne: éget,
hisz éjjel, nappal sírok – omló könnyem
kimos belőlem minden büszkeséget.

(részlet Képes Géza fordításából)

(Kosztolányi Dezső fordítása)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.