VELENCEA hídon álltama minap a barna éjben.Ének zendült messziről:arany cseppek esője futottvégig a remegő vizen.Gondolák, fények, zene -részeg ringás vitt ki a homályba... Lelkem tündöklő gyönyöreláthatatlan ujjak alatttitokzatos gondola-daltdalolt, repeső cimbalom.-…

  Számos irodalomelméleti és antropológiai tárgyú tanulmány úgy kezeli a várost, mint nyelvek és kódok rétegezett szemiotikai struktúráját vagy mint olyan mentális, imaginatív képződményt, mely az emberi tudatállapotok egyfajta kivetüléseként hat, illetve a kulturális…

 Ősszel történt, Velencében, ama szalonok egyikében, ahol átutazó idegenek gyűlnek össze a ház úrnője körül, aki szintén oly idegen, akárcsak vendégei. Ezek az emberek egy csésze teával ácsorognak ott, s elragadtatva fordulnak az ajtó felé, valahányszor egy jól…

 Van a szobánkban egy kis Velencecsinos tárgyak közti szelencenem is szelence üveges erkélyahol az életünk keresztben elférnem is csak erkély szomorú szekrényahol a titkok kész élete eltérálmai gyermek lánynak fiúnakátvezet rajta a Sóhajok Hídjaáttipeg rajta a Márta…

 Te régi századok lelence.Azúr, aranyló, mély medence.Gyémántokkal rakott szelence.Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,Velence?  Jékely Zoltán A velencei noteszből 1939 Poétád szerettem volna lenni,úgy megejtett százezer csodád –Időm lejárt, tovább kell este…