Van a szobánkban egy kis Velencecsinos tárgyak közti szelencenem is szelence üveges erkélyahol az életünk keresztben elférnem is csak erkély szomorú szekrényahol a titkok kész élete eltérálmai gyermek lánynak fiúnakátvezet rajta a Sóhajok Hídjaáttipeg rajta a Márta…

A Sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú, deres férfi bámulta a lagúna sekély vizét. – Most akár örökre is itt maradnék… – mondotta halkan, olyan csendesen, hogy talán maga is alig hallotta. Az a hang fátyolos és fáradt volt. A zárt ablakokon át búsan vergődött…