Velencén rőt az este,Nem ing a bárka teste,Nyugszik halásza mind,Lámpás sem int.De ülve esti partonA bronz oroszlán zordonS nehéz talpat emelAz égre fel.Körül, a habban ázva,Hajók s derelyék száza,Mint halk kócsag-sereg,Úgy szendereg.S fölöttük, míg az estbenSzáll vízi pára…

          Keresztes, hófalú tornácba fordulék be,a nyájas szerzetes vezette az utata toronyhoz, amely büszkén szökell a légbes Velence ujjaként az ég felé mutat.És ott hagyott magam, hol négy sarokkal égbekigyóz a deszkaléc s szorúl…