CÉGÉREK ÉS FELIRATOK TIPOLÓGIÁJA, MELYEKET A
VÁROSBAN SÉTÁLVA, HÁROM–ÖT MÉTERRE A FÖLD
FELSZÍNÉTŐL LÁTHATUNK

Ha átkeltek Velencén, én harminc éve már csak gyalogosan járok, tartsátok a szemeteket a falfelületen, úgy három és öt méter közötti magasságban. A két-, háromnyílású ablakokon, az ereszcsatornákon, elektromos huzalokon, szobrocskákon, reliefeken, tabernákulumokon, lámpákon, balusztrádokon, lőréseken és a málló vakolaton kívül különböző feliratokkal, táblácskákkal, lapokkal, lemezekkel, cégérekkel fogtok találkozni, amelyeken betűk és számok díszelegnek.

1. A vakolaton, malteralapon fehér négyszögek. A feliratok fekete betűinek háttere. Fekete csík szegélyezi őket, leginkább gyászjelentésre emlékeztetnek. Amúgy niziolétinek nevezik őket, és a városi helynévkutatás átörökítésében volna óriási szerepük.1 A feliratokat a városigazgatás munkásai tartják karban, akik, ha adódik a karbantartási alkalom, felkúsznak rendszerint a falnak támasztott falétrán, hogy eltávolítsák az elrongálódott darabokat, majd ha végeztek az eltávolítással, egy újabb malterréteget kennek a régi egyedek helyére. Bepemzlizik rendesen, hogy a fehér háttér kitündököljön, majd a művelet elvégzése után száradni hagyják.

Jó néhány napig, amikor is visszatérnek végre, és egy pemzlicskével megfestegetik a fekete kontúrt. A négyszög belsejét sem felejtik ki: ceruza és pálca segítségével egy vagy két szamárvezetőt húznak, aminek mentén, szintén ecsettel és szintén feketével, megírják az utcácska, a tér, a híd stb. nevét. Az akció során egybetűs fém sablonbetűírót használnak, vagyis minden egyes betűt külön sablonnal festenek fel.

Avatott szem hamar kiszúrja a táblácskák viszálykodásából származó filológiai gegeket. Így például a Szent Jánosról és Szent Pálról elnevezett Santi Giovanni e Paolo térnek az olasz többes számú, duális változata „Campo S. S.Gio.ni. e Paolo", vagyis Szent János és Szent Pál tér. Ötven méterrel odébb már az egyes számú, velencei dialektusban kiírt alakváltozattal találkozunk: „Salizada S. Zanipolo", azaz Szent Jánospál tér. Ez az érdekes szóösszeolvadás egybeolvasztja Jánost és Pált, és Szent Jánospál alakjával egyidejűleg megteremti az első kétarcú üdvtörténetet, amelyben a mennyei sziámi ikrek részesülnek.

Velencében a tágasabb terek (campo) rendszerint egy-egy szentről kapták a nevüket, míg a szűkebb utcácskák (calle) egy mesterember vagy egy céh nevét idézik.

A szemlélődő tehát a gazdasági ínség és a felkent bőség közt vergődik séta közben. A már említett feliratok (nizioléti) főként az egyházi fennhatóság alá tartozó területeket jelölik. Például: „Parochia S. Pantalon", vagyis Szent Pantalon Parókia2. Vagy éppen két szomszédos kerület határára hívják fel a figyelmet, minden elhagyandó kerület utolsó házszáma fölött üdvrivalgva egy kicsit. Például: „3144, ultimo numero del sestiere S. Polo", vagyis 3144, a Szent Pál kerület utolsó száma. (Ez utóbbi felirat az anomáliásak közül való, ugyanis kerámialapon, kék keretben és kék betűkkel hirdeti a boldog eseményt, ráadásul akkora méretben, hogy az a szobámból is, ahol írni szoktam, kiolvasható.)

2. Tekintélyes méretű fém pártázatok, rendszerint egy méterszer egy méternél nem kisebbek. Fehér, magas fényű zománcozott alapon piros vagy fekete öntapadós betűk. A szanálásra szánt épületek munkálatainak adatait hirdetik: a felújítás vagy átalakítás alatt álló épülettömb nevét, helyrajzot és házszámot; a folyamatban lévő munkálatok átfogó technikai ismertetőjét; az állami szervet, amely kiadta vagy engedélyezte a munkálatokat; az engedély iktatási számát; a megbízó nevét; a tervet előkészítő műépítész nevét; a munkálatokat végrehajtó vállalkozás nevét, telephelyét, telefonszámát; a munkálatokat felügyelő mérnök vagy földmérő nevét; és a fényérzékeny galambriasztó esetleges beszereléséről hozott döntést.3 A pártázatokat nem az ezüstszürke vagy sötétzöld szintetikus hálóval burkolt állványzatokra erősítik rendszerint, hanem a csatornacsövekre. Az említett szintetikus anyagok helyettesítik manapság a régi nádfonatú burkolatokat. A régi natúr és a jelenlegi szintetikus korszak közötti átmenetet az átlátszó nejlonponyvák rémuralma jelentette. A ponyvák ugyanis percek alatt összekoszolódtak, az áttetszőség pedig észlelhető gyorsasággal váltott nyomasztó piszkosszürkére. Esetenként a pártázatokat az efemer álhomlokzatokhoz szokás rögzíteni. Bátran minősíthetjük efemernek őket,még akkor is, ha gyakran kinnfelejtődnek hosszú évekig. Az álhomlokzatok négyszögű szerkezetek, leginkább egy sokablakos kredenchez hasonlatosak. Aldo Rossi architektúráira is emlékeztethetnek bennünket, lásd a Világszínház című kiállított építményt, amely az 1979-es Biennále ideje alatt végig kinn lebegett, lehorgonyozva, a Punta della Doganán. Az évekig elhúzódó felújítások esetében az álhomlokzatokat pallókkal is felszerelik, hogy megóvják magát az épületállványt is.

Ha az álhomlokzatok netán templomokat vagy palotákat borítanának be, akkor egy annál is nagyobb feladat hárul rájuk, mégpedig az, hogy megvédjék a lakosságot a folyton eléje tárulkozó látványtól. Ahogyan a lábnyom, akár egy rúgás, a lábak nehézkedésének a lenyomata, úgy a homlokzat a lefejelés, a pofon lenyomata.

És ebben a kontextusban egyáltalán nem elhanyagolható az a szükségállapot, amely a velencei lakosok létformájára jellemző, és amelyet a látvány okozta sérülések tartanak fenn szüntelenül. Így nem lehet élni! Egy olyan esztétikai rendszerben, amelyet a mindennapos szépség-intoxikáció ural! Helytelen volna a Stendhalszindrómát felhozni az ügy védelmében.4 A sikátorok, terecskék, hidak és lagúnacsatornák naponta leslukkolt vizuális dózisa messzemenően ráver arra szépség okozta gyomorrontásra, amely a turistákat fenyegeti. Jól jönnek tehát ezek a szerkezetek és állványzatok, mert átmenetileg felfüggesztik az igen veszélyes homlokzatok halálos kisugárzásait és túlvilágra-késztetéseit. Érthető a lakosság hálálkodása. A felújítási munkálatok ugyanis enyhülést hoznak a szemnek.Megható emléktáblák kommemorálják a hosszúra nyúlt városi restaurálásokat, a gondviselésszerűen késleltetett építkezéseket, felidézve a szóban forgó ügyek érdemdús elöljáróit. Például: „Ezúton is várom szavazatát, Dante di Serego Allighieri, polgármester, 1880. március 22. Calle Larga".

3. Ugyanezeken az épületállványokon különböző figyelmeztetéseket is találunk. Például azt, hogy: „Vigyázat! Függő terhek!" Ezek a szabvány hirdetőtáblák meglehetősen szépek. És meglehetősen színesek. De még a szépségükön és színességükön is túltesz a rajtuk látható jelek eredetisége, amelyek a szükséges óvintézkedésekre intik a kőműveseket meg az ácsokat, például a védősisak és –kesztyű használatára, a szorosan befűzött biztonsági öv ellenőrzésére stb. Ikonográfiájuk újszerűsége arra enged következtetni, hogy a közlekedési törvénykönyv szolgáltathatott alapot e nagyszabású jelreciklálódáshoz. Még ha akarnánk, se tudnók a folyamatban levő munkálatokra vonatkozó kazuisztikát mellőzni, mert a függő terhek aktájában, főként a jelzésrendszereket illetően, igenis vannak hiányosságok. 1992 nyarán például egy kereskedőt, aki éppen munkába igyekezett a bazárba, földre terített egy egészen parádés súlyú párkányzat, amely a fölötte levő első emeletről szakadt le nagy hirtelenjében. Még ugyanez év telén egy egész házfal omlott a Rio della Toletta vizébe, lerántva a penészes téglafüggönyt néhány hüledező lakóról, akik alsógatyában és papucskában ültek a tévé előtt. 1993 tavaszán egy darab épületállványzat dőlt a Campo San Luca kellős közepébe. 1994 végén a San Simeon Grande kupolájából szakadt le egy jókora rézlemez, és miután élével, vagyis a koronázó párkányával landolt, még el is egyensúlyozgatott egy darabig a járókelők nagy ámulatára. Damoklész guillotine-jának autentikus helyi változata!

Ez azért eltér az eltévedt bombák, a kóbor lövedékek meg az orvlövészek rajtaütéseinek fabuláitól, amelyeket ma már alig néhány példa erősít: „1859. június 14-én itt lelte ártatlan halálát osztrák lövedék által Luigi Scolari. Hazaszeretetének áldott emlékezetére. Néhány polgár, 1867-ben", mindez a Frezzaria uszoda aluljárójában.

Vagy: „Ezt a házat ellenséges bomba rombolta le 1918. február 27. éjszakáján.Újjáépítették 1922 novemberében." Ez a ház egy darabka Castello volna a Calle del Cimiterón, amelynek a találat érte részét a 2778/a sorszámmal látták el.

Vége-hossza nincsen azoknak az anekdotáknak, amelyek a hirtelenjében alázúduló tetőcserepekről, vakolatdarabokról, tekintélyes űrtartalmú terrakotta-edényekről maradtak fenn, továbbá muskátlikról és ciklámenekről, amelyek a kövezeten, illetőleg a járókelők koponyáján szétrobbanva, zaftos szórásban elegyítettek agyagot, humuszt, agyvelőrózsát, koponyaszilánkot, virágszirmot, fogsort, komposztot és szemgolyót.

4. Márványszerű kőlapok és táblák, „Itt élt", „Itt lakott és alkotott" vagy „Itt halt meg" kezdetű feliratokkal. Ilyen és ehhez hasonló kőműremekek a világ minden városában léteznek, túlzás lenne azt állítani tehát, hogy Velencében esetleg több volna belőlük. Ezért inkább e felségjelek prezenciájára és azokra a szemiotikai tévelygésekre koncentrálunk, amelyek a prezenciából származnak, és amelyek még mindig aktívan befolyásolják az arra járókat.

Néhány példa:
a. Kör alakú kőlemezek, amelyekből kidomborodik egy függőleges vesszőcskével elválasztott S és R betű. A San Rocco Harmadrend jelöli meg magát, valamint a tulajdonában lévő épületeket általuk, elég gyakran eltulajdonítva e jelben jó néhány középületet is. Ments isten, hogy beletrafáljak valami morfológiai felsorolásba, de ha az említett kőlapok magánál a rendnél is régebbiek, akkor pávák, címeres angyalkák, főnixmadarak domborítanak a lemezeken, továbbá, Szent Márk irodalmárrá kupálódott oroszlánjain kívül és mellettük, mindenféle vadak közötti tusák, ragadozó madarak portyái is megjelennek.
 
b. Sajátos a négyszögű fémtáblák esete, melyeken Szent Márk oroszlánja a Velencei Általános Biztosítót, és általa, illetve őbenne az épület éppen aktuális vagy tán eredeti tulajdonosát strázsálja.

Még néhány kinnfelejtődött felirat:
a. A Calle Largán, a Ca’ Foscari falán a városi kegytárgyak régiség-kereskedésének újabb példája pompázik: „Velence város / 15. kerületének körzeti orvosa / járóbetegrendelés csak helybélieknek / a S. Giovanni Evangelista téren/ órarend / kedden–csütörtökön–szombaton / 8 órától 9 óráig." A rozsdamarta táblácskát összegyűrték a hőmérséklet-ingadozások, a karimáján jókora vágás tátong.
 
b. Egészen parányi, a kerületi piacokon (Rialto, Castello, vagy San Pantalon) elhelyezett kőlajstromok, melyeken a halpiac kínálatának szabványméretei olvashatók. Például: „A forgalmazott halak megengedett minimális mérete fajonként a következő: márna, trigla, szardella, szardínia 7 cm, tengeri fogas, arany keszeg, ponty 12 cm, sárga tőkehal, nyelvhal, rombuszhal, angolna 25 cm, osztriga 5 cm, étikagyló 3 cm."
 
c. Közel a Campo SantaMargheritahoz, a Calle Renier-en a 3433 számú házon egy „Platzkommandantur" felirat olvasható. A közvetlenül a vakolatra festett fekete betűket horogkereszt szegélyezi, amit a német megszállás óta mindmáig őriz a város. (A jelenségetMorten Joansson svédműépítész-hallgató jelezte, aki az Erasmus programkeretében járt Velencében.)

5. Sárga fémlemezek fekete keretben, feketével hirdetik a turistaútvonalakat: „Per Rialto", „Per San Marco", „Alla ferrovia" (az állomás felé), „Al vaporetto", „Piazzale Roma", „All’ Accademia", „Taxi motoscafi" (motorcsónak-taxi), vagy „Chiesa di S. Pietro di Castello cattedrale di Venezia dal 1451 al 1807" (Szent Péter Templom Velence katedrálisa 1451–1807), „Wc".5

Ugyanabból az anyagból, hasonló megjelenési formában a templomok falaira kiaggatott táblácskák már távirati stílusban ugyan, de részletesen tudósítanak az épület jellegzetességeiről. Arról, hogy hányadik században épültek, és hogy mi műkincs halmozódott fel bennük. Például: „Chiesa di S. Maria dei derelitti
(Ospedaletto) Sec. XVI. Facciata di Baldassare Longhena (1670–74). Dipinti di: D.Mazzo, J. Palma, G. A.Molinari, C. Loth, P. Liberi, G. B. Tiepolo, N. Grassi, Soffitto di G. Cherubini, Sala di musica con affreschi di J. Guarana."6

1992-től kikerültek végre a falakra a kimondottan turistáknak szánt útmutatók is. Az útmutatótáblák felső felén, fekete háttérben fehér, céltáblára emlékeztető koncentrikus köröcskék találhatók, amelyeket nyolc piros négyszögecske szegélyez. Jobbra, az ábrát támogatandó a „Dentro Venezia" kiírás olvasható, vagyis
„Velence belvárosában". A tábla alsó fele fehér színű és az útleírás nevét tartalmazza, a legközelebbi megállóhelyeket, továbbá néhány nyilat.7 Az előbbi formátumú útmutató mellett találunk még fehér alapban piros kiírásokat, vagy kék alapban fehéreket, és így tovább, amelyek mind a múzeumokhoz, kórházakhoz, állami szervekhez, és egyéb közérdekű intézményekhez vezető legrövidebb útvonalat illusztrálják.8 Mindezek mellett és kiegészítve ezeket, olyan jelzéstípusokat is találunk, amik a különböző helyszínek elérhetőségét, esetleg elérhetetlenségét, úteltérítésekre való figyelmeztetéseket tartalmaznak, megannyi körbenforgó okoskodást, a felújítási munkálatok következményeit. Általában lekerekített élű, narancssárga hátterű táblácskákról van szó, amelyek fekete keretben, feketén informálnak. Például: „Attenzione deviazione – Achtung ungehung – Attention diversion – Attention deviation transito pedonale interrotto lungo la Fondamenta Rio Nuovo – seguire la freccia per Campo S. Margherita". Vagyis: „Vigyázat, a gyalogos forgalom megszakítva a Fondamneta Rio Nuovo mentén – a Campo S. Margheritához kövesd a nyilakat."9

6. Következnének rövid egymásutánban azok a jelzések és feliratok, amelyek nem feltétlenül velencei specifikumok. Szorítkozzunk ezúttal csak néhányra.

a. Falra szegzett, szürke alumíniumlapocskák. Az ugyancsak szürke műanyag dobozkák, az ún. sönt kazetták mellett függenek, melyek a szabadon hagyott vezetékek csuklóját védik. A lapocskákon nyomtatott azonosítók és ismertetőszámok. Például: „70AP04-8x". Az ősrégi épületek arculatának elengedhetetlen hozzátartozója a falra zsúfolt vezetékek látványa. Arra ugyanis, hogy a későbbiekben az architektonikus struktúrába kígyózó kábelek fognak belerondítani, az építkezés idején senki nem számíthatott.

b. Az utcai lámpákra helyezett azonosító táblácskák. Ha kiég egy lámpa, akkor a Városi Közvilágítási Művek Hibaelhárítási Osztályára kell telefonálni, telefonszám: 5220662, és be kell diktálni a kiégett világítótest azonosítóját. Például: „H 217". Fehér mezőben egy fekete betűt meg egy piros számot.

c. Szállodák, panziók, fogadók, éttermek, pizzázók, bárok, üzletek és motorcsónakdokkok cégtáblái. Nagy T-ék a trafikok jelzésére, címer- és felségjelek a nagykövetségek és konzulátusok, valamint zöld keresztek a gyógyszertárak jelzésére stb. Szürke lemezek vörös keretben. Rajtuk stilizált, vörös telefonkagyló profilja. Ezek helyettesítik a régi, sárga jelzéseket, amik még az elektromos nyomógombpanel divatját megelőzően, egy tízszeresen körbelyuggatott gyűrűben céltáblafigura szerű telefonikont ábrázoltak. A városi igazgatás egyik határozata védi a kereskedelmi jelek stiláris homogenitását, és tiltja az eléggé harsány neonreklámok használatát.

d. Vízi utakra lefordított közúti jelzőtáblák. Sebességkorlátozás a hullámverés elkerülése érdekében (5 km/h Canal Grande, 11 km/h Canale della Giudecca, 20 km/h a Bacino San Marco), behajtani tilos táblák a hajózhatatlan csatornák bejáratánál, egyirányú utak jelzése stb.

e. Forgalmas csatornák kereszteződésénél kifüggesztett tükrök, akárcsak a beláthatatlan közúti irányváltások esetében. Modern megfelelői és megtámogatói az őshonos üvöltésnek: „òe, pòpe!", amivel a bárkások mindmáig elkövetelik egymástól az elsőbbséget egy-egy kanyarban.

7. Minthogy minden felismerésnek tartalmaznia kell a saját negatívját is, tegyük meg mi is, katalogizálva legalább a legfigyelemreméltóbb hiányosságokat, a megdöntött előítéleteket, illetve a faképnél hagyott várakozásokat.

a. Velence arculatából hiányoznak az óriási reklámplakátok. Azaz a Canal Grande torkolatánál, a Santa Chiara rakpartjáról is látható Piazzale Roma határvidékén még néhány évvel ezelőtt volt belőlük egy. Pontosabban három, mivel a háromszög alapú hasábokon öt és fél másodpercenként fordultak be azok a felkasírozott szalagok, amelyek öt és fél másodpercenként három különböző reklámplakáttá álltak össze. Igazi unikum a városi berendezési tárgyak sorában, de én inkább csak azért emeltem ki, mert hangsúlyozni szeretném általa, hogy mindaz, ami a világ összes városában természetes jelenség, itt a legdisszonánsabb elidegenítő hatással bír. De mert a Piazzale Roma az autóbuszok terminálja, az óriásplakát akár térelválasztó funkcióval is rendelkezhet. Sőt, a reklámfelület elhelyezése tulajdonképpen magának a plakátnak az import-jellegét pereli. A Santa Chiara rakpartjáról látható oldala ugyanis nem volt egyéb, mint egy egyszerű hátoldal, annak az elölnézetnek a verzója, ami mellesleg a Piazzale Roma felé nézett, a türelmetlen autókürtök és pirosnál ácsorgók világába.10 És csakugyan, mára már halvány mása egykori önmagának.Mintha egy túlélő ikertestvér volna, aki képes volt tökéletesen ráhangolódni a kipufogócsövek gúnyos kacajára. Jelenleg a Conto Corrente Giovani della Cassa di Risparmio Venezia, vagyis a Velencei Takarékpénztár Ifjúsági Folyószámlája és egy bizonyos Tom Ponzi Investigations Ügynökség forog megállás nélkül. A falragasz méretű felület további hirdetések várományosa. Ezért a piszkosvörös fémtáblácskák – „Divieto d’affissione art. 669 C. P." felirattal, vagyis: „A Büntető Törvénykönyv 669. cikkelye értelmében a hirdetések felragasztása tilos!" – kénytelenek számlát nyitni maguknak a szóban forgó helyen.

b. Nem hiányoznak azok a transzparensek sem, amelyek, ha szigorúan betartanánk az általunk felállított kritériumokat, ebben a kutatásban nem kaphatnának helyet. Ezen a ponton említenéma zoknik, alsógatyák és lepedők nagyszabású seregszemléjét, amelyek díszzászló gyanánt száradnak a házak között, feszesen suhogva ablaktól ablakig a Castello negyedben. Ne feledkezzünk meg a transzparensek elit alakulatáról sem, amik, mint valami porolón árválkodó szőnyegek, vagy évszakváltáskor szellőző ágytakarók a Canal Grandén a Scalzi, Rialto és Accademia hídjain lobognak a balusztrád fölött, jóval magasabban tehát, mint az általunk behatárolt virtuális tér felső, ötméteres határa. Volt egy időszak, amikor ki is rojtozták őket, mint az igazi zászlókat. Ők mindenesetre azért vannak ott, mert a különböző múzeumok, a Palazzo Ducale, Palazzo Grassi vagy a Fortuny Múzeum kiállításait hirdetik.

c. Hiába fölözte le az irodalom, és rágta le a húsát a filmes szakma, Velencében egyetlen tábla sem emlékezik meg Madonna Lisetta vagy Miss Bordereau házáról, egyetlen mérföldkő sem tagolja Von Ascenbach éjszakai sétáinak egykori útvonalát; és a Campo San Barnabán még egy rongyos felirat sem figyelmezeti a soron következő amerikai filmek forgatókönyvíróit, hogy a Canale vizébe már belezuhant Audrey Hepburn, és a nem létező csatornanyílásokból már kiugrasztotta magát Indiana Jones.
Marad hát a megállapítás. Sok dolog van földön és égen, de főként föld és ég között, háromtól öt méterig a falon, mint amit a mi szerény filológiának befogadni képes.
 
(Király Kinga Júlia fordítása)
 
 
JEGYZETEK
1 A nizioléto hangalakja hasonlít az iniciálé hangalakjához, akárcsak a jelentése. Az eltérés
abban mutatkozik, hogy ezek a feliratok valamivel többek, mint iniciálék. Helyenként megmaradnak iniciáléknak, helyenként egész szótagokká, betűszókká hatalmasodnak. Scarpa irónikusan a lepedő (lenzuolo) kicsinyített alakmásával (lenzuolino) is rokonítja. Egyfelől rájátszik az egymásrahangzás lehetőségére, másfelől a rájátszás révén ágyneművel azonosítja a feliratokat. Az eredmény az elhasználtságot, az elháltságot is sejteti. Ez a jellemvonás tulajdonképpen annak a rothadásnak a makettje, amely egész Velencére jellemző, és amely már a helynévtáblák ismertetése során is szembetűnik. (A fordító megjegyzése)
2 A Szent Pantalon kultusz a XI. században terjedt el Velencében. Scarpa iróniájának és cinizmusának újabb példája, hogy éppen ezt a parókiát említi, hiszen Pantalont és mártíriumát a velenceiek ugyanúgy beimportálták, ahogyan minden mást. A lopott város kegytárgyai azonban mindig megkapják a nekik szánt magyarázatot és ideológiát, így az import-műveletet megtoldják egy kompilációs manőverrel. Így lett a Diocletianus idején mártír-halált halt Panteleimonból Pantalon. De figyeljük meg az etimológiai torzulást: amíg a görögöknél a pas=mindenkihez (a pantos birtokos jelzőből), valamint az eleemon=kegyes összetett szóból származik, addig a XI. századi alakjában már eltorzítva és félremagyarázva a görög eredetit Pantalon azt jelenti: mindenben erős, akár az oroszlán. Az oroszlán ugyanis a kompiláció origójának számít a velencei ikonográfiában. Később, a XIV. században Pantalon már a commedia dell’ arte Pantallonéja, aki a velencei „honfoglalás" szimbolikus tipo fissója.
Neve a „Pianta il leone!" csatakiáltásból származik, velencei dialektusban ejtve, ami azt jelenti, hogy „Szúrd be az oroszlánt!" Ez volt a győztes hadjáratok, illetve a velencei térhódítások következtében a velencei zászló kitűzésének jelmondata. Az oroszlán mint origo, természetesen Velence címere, amelyet a zászlajukon is megjelenítenek. Pantallone figurája azt a gőgös és tunya velencei nemest illusztrálja, aki vakmerőségből túlexponálja és túlvállalja magát, és aki minden vállalkozására ráfázik.
3 Velencében és egész Itália-szerte, a városrendészet vagy az épülettulajdonosok galambriasztókat helyeztek el a védett középületekre, szobrokra stb., hogy megóvják örökségeiket az állandó guanóveszélytől. Gyakoriak a szobrokon, homlokzatokon található 30–40 cm hosszú kiszögellések, amelyek megakadályozzák, hogy a madarak közvécének használják, amit az ember fáradságos munkával és egyedi szépérzékkel hozott létre az évszázadok során. Újabban, a groteszk látványt elkerülendő, fényérzékeny, galvanizált galambriasztókkal szerelik fel a középületeket.
4 A Stendhal-szindróma szépséggel kapcsolatos rosszullétet jelent. A szépség miatt észlelt tünetek általános és gyakori előfordulása miatt később a pszichológiába is beépül, elnevezését Stendhalról kapja, aki elsőként számol be a tünetegyüttesről itáliai utazásai során.
5 Scarpa sorrendje, amelyet magam is betartottam, ismét az iróniát célozza meg, noha lehetetlen ezeket a feliratokat nem iróniával kezelni. Egyfelől a helyi jellegzetességek felé irányító táblákat olyanok követik, mint a tömegközlekedési gócpontok felé irányító táblák, amelyekkel csak az a gond, hogy az előbbiekkel megegyező ikonográfiájuk miatt maguk is helyi jellegzetességekké válnak azáltal, hogy azok a vonat- vagy motorcsónak-állomás jelentőségét egybemossák a Szent Márk térével. Továbbá, a sorrend értelmében, a Szent Péter templomét a vécé jelentőségével.
6 Ismét a kiírt pontatlanságok kavalkádja. Ebben a formában már a templom elnevezésében is
van némi komolytalanság, amely megengedi a szemlélőnek az iróniát: a Gyámoltalanok Szent Mária Temploma. Mellette zárójelben: kórház. Annak is a kicsinyített alakmása, kórházacska (ospedaletto). Mit ért ebből az idegen? Hogy tehát a templom kórházként is funkcionálhatott? Vagy azt, hogy teljes nevén a Gyámoltalanokat Oltalmazó Szent Mária Templomról van szó. Majd a festők nevének számbavételét megelőzően a homlokzat nagy mestere, Baldassare Longhena következik. Mellette zárójelben: 1670–74. Az intervallum, amire a zárójelbe tett számok utalnak, természetesen a homlokzat építésének az ideje. A kiírás nemzetközi szabványainak értelmében azonban a mindössze négy évet élt Longhena zsenialitására engedne következtetni, aki, a megjelenő dátum érvényében, még hátulgombolós se volt talán, amikor a homlokzatot megtervezte. (a ford.)
7 Ilyen útvonal név pl. a „Ferrovia–Canal Grande", vagyis az állomástól a Szent Márk térig
vezető vaporetto-útvonal, vagy a „Ferrovia–Lido" stb. Ugyanez érvényes a gyalogos útvonalakra is.
8 A turistaútvonalakat jelző táblákat illetően szabvány ismét nem létezik.
9 Vagyis közvetlenül az olasz, német, angol és francia nyelvű útelhárítási figyelmeztetőt követően jelzik is, így hamarjában olaszul, vélhetően csak az olasz turisták számára az eltérítés útvonalát, központozás természetesen mellőzve, megfeledkezve arról, hogy a táblák éppen az idegenforgalom miatt kerültek ki, körülbelül négyszáz éves késéssel, miután Velencében beindult az idegenforgalom. Néhány kilométerre Velencétől, Padovában a turistalátványosságok útmutatói már kiemelkednek a többi, például közlekedési útmutatók sorából. Barna háttérben boldozott fehér betűk és ikonok jelzik az utat, a távolságot stb. (a ford.)
10 Az az importjelleg, amiről Scarpa ír, egy erősen groteszk karneváli jelenségre is utal, amely szintén velencei jellemvonás. Az olasz nyelvben ugyanis a verso nemcsak a hátoldalt jelenti, hanem a hátsó félhez, fertályhoz kapcsolódó konnotációk értelmében ülepet, ülepmutogatást is jelölhet. Minthogy a groteszk kategóriájában az altest egybemosódik a szellemi, lelki szférával, Scarpa itt a két fertály, alsó és felső pereskedését eleveníti fel az előbb említettek értelmében. A megtestesített és megszemélyesített reklámplakát arca az elgépiesedett világra néz, nézésében nincsen tudatosság, minthogy nem önszántából állította ki magát, ülepét azonban tudatosan tartja a város felé. A hátsó fertály gunyoros gesztusa egyben állásfoglalás és tiltakozás, a kitettség helytelenítése.
 

Szerző: tabularium

1 komment

Címkék: scarpa

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalmivelence.blog.hu/api/trackback/id/tr741795946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virginiavirágai 2010.03.02. 09:33:13

nem is tudom, honnan, talán a ferenciek tere vagy a túlzott napsütés miatt (de az is lehet, hogy egyik sem), de eszembe jutott, ahogy azt az utcát kerestük velencében, amiről, mint utóbb kiderült, rajta sincs a térképen. már másodszor mentünk el egy ginissz-kocsma mellett, mondom, mellett, igen, már másodszor, gondoltam hát, hogy valami nem stimmel, igen, ekkor derült ki, hogy velence mindenegyes sikátora (vagy legalábbis az, amelyikben mi sétáltunk) kísértetiesen hasonlít egymásra, pláne így, utcanév nélkül.