Te régi századok lelence.
Azúr, aranyló, mély medence.
Gyémántokkal rakott szelence.
Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,
Velence?
 
 
Jékely Zoltán A velencei noteszből 1939
 
Poétád szerettem volna lenni,
úgy megejtett százezer csodád –
Időm lejárt, tovább kell este menni.
Halottként visz fekete gondolád.
 
         *
Velence, Velence,
tengerek lelence,
emléked szivemben
gyönyörű szelence.

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalmivelence.blog.hu/api/trackback/id/tr651757902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virginiavirágai 2010.02.17. 21:57:23

erre csak annyit mondanék, hogy: " a kötelet elkérte tőle és feldobta az erkélytetőre"...ez a kedvencem..., de van valami konyakos is...:)