A képeiden arany s bíbor álmok,
Szőke hajak és világos selyem,
Ragyogó dél és boldog délutánok,
Szent napsütés a szivben s szigeten.

Velence minden gazdag büszkesége
Szinekben él ott és örömben él,
A szemek kékje és az egek kékje
Hellasz új ébredéséről beszél.

Tudom, tudom! Te addig sírva vártad
Távol gyönyörben égő Barbarádat,
Véred a bibor és vágyad a kék.

Giorgione, én is ily művész vagyok,
Az én szonettem is arany nyakék,
Melyet vágyak könnyével áztatok!

A bejegyzés trackback címe:

https://irodalmivelence.blog.hu/api/trackback/id/tr321719219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.