Die 6. érkeztem 10 órakor Mesztrébe ahol a lovakat hattam. Ültem gondolában, három fertály óra alatt Velencébe mentem.
Die 7. ma jártuk az szentegyházakat. Az előbbi közül Sz. Márkot, melynek az mennyezetje mind szép apró kövekből vagyon kirakva, az padimentoma különbféle márványokkal rakott virágokra s más sok szép figurákra mind külömbféle színű. Az öreg oltáron hat magas tömérdek alabástrom oszlopok, melyek mesterségesen vannak kifaragva. Ugyanaz nap mentünk fel az Sz. Márk tornyába, ahonnét az egész várost kiláttuk, az tengeren sok szép épületeket, akik a városon kivül vannak a tengerben.
Ugyanaz nap voltunk a velencei herczeg házaiban, palotáiban, magát is a herceget láttuk. A tanácsházakat mind eljártuk, mely sok szép ornamentumokkal vagyon felékíttetve. Az palatium Armum tutariumában voltunk, ahol sok szép antiquitásokat láttam, fegyvernek sok szépségét, Atilla király fegyverderekát, lovának az féke, Skander béknek az pallosát, más különb-különbféle török fegyvereket, melyeket az törököktül nyertek. Láttam egy terméskristálybul készült magas lámpást, melyet azki csinált, annak az mesternek harmadizig minden esztendőben rendelt a respublica háromszáz aranyat.
Láttam ugyanazon házban Boldog Asszony képét, melyet Sz. Lukács evangelista maga kezével irt, igen szép.

 

Die 1. Martii. Gróf uram a herceg residentiájában volt, holott maga tanács házát, egyéb, derék tanács-palotákat megnéztük. Igen szép képirásokkal teljesek.
Die 2. az spanyol követnél volt gróf uram. Nagy böcsülettel látta. Estve comedián voltunk.
Die 3. délután az herceg residentiája előtt volt kavallermulatság etc. azhol az ökröknek fejét vették, és szép rakéták s egyéb tüzes mesterségek voltak etc. Estvére mentünk egy mulatságos comediára, kit operának hínak, s noha 4 óráig tart, de mind csak merő válogatott musikából áll. Ennek az theatruma fölöttébb mesterséges az számtalan változással.
Die 4. délután ismég comedián voltunk.
Die 5. utolsó farsang lévén, azmint hogy az egész farsangban, de legkiváltképpen ez nap, számtalan sok farsangos volt, maskarások, igen csúfosak, utcák, piarcok rakva vélek, különb-különbféle bolondságokkal, kiváltképpen az Szent Márk piarcon.
Die 6. reggel meghamvaztatván magunkat, délután az itt való spanyol követ az úrfihoz jütt látogatni, s mindenben ajánlotta jó akaratát etc. Oly ékes gondolája vagyon, kinek mása nincsen Velencében, azmint referálták, lehet circiter 3000 skuda érő.
Die 7, csak otthon voltunk etc.

 

Május 2-án Isten dicsőségére épen és egészségben megérkeztünk Velencébe, először a bástyáknál tanúságot tettünk arról, hogy egészséges vidékről jövünk, végre az ezzel megbízott emberek szabad bejárást engedtek nekünk. A szállás szerzés igen nehéz. Velence Trieszttől 20 olasz mérföldre van.
3-án elkezdtem a város megszemlélését. A következő csodálatos dolgokat láttam: 1. A város fekvése. 2. A velenceiek által épített Rialto nevű híd, templom a Szent Márk téren. Továbbá az újjáépített Szent György-kolostor. Ebéd után megnéztem a Szent Márk-tornyot, melyről át lehet tekinteni az egész várost. Továbbá a házat, melyben a nagy tanácsot tartják és egy másikat, melyben egy eléggé művészi és óriási költséggel épült tanácsterem foglal helyet. Továbbá ajándékok a velencei dózse felesége számára [ ….. ] olyan költséggel [ ….. ] Ugyane napon az előző szállásról másikra költöztünk a nagyobb kényelem kedvéért. Ugyanezen a napon voltam Mihály kancellár úr házában stb.

 

1548 a fordulat éve: addig vele vannak az istenek, azután ellene. Nagyobb bajokkal nem sújtják, csak kellemetlenségekkel, de azokat a végtelenségig kell tűrnie; csak azért mosolyogtak a gyerekre, hogyannál inkább elveszejtsék a férfit. Ettől kezdve megváltozik Jacopo, önmagává válik, az a dühöngő és üldözött törvényenkívüli lesz belőle, akit Tintoretto néven ismerünk. Addig semmit sem tudunk róla, legfeljebb azt, hogy őrült iramban dolgozott; húszéves korban nevet szerezni aligha lehet elszántság nélkül. Azután az elszántsága dühhé válik: produkálni akar, szüntelenül produkálni, eladni, a vetélytársakat vásznai számával és méretével akarja megsemmisíteni. Van valami eszeveszett ebben a forcing-hajlamban.Robusti haláláig versenyt fut az idővel, és nem lehet eldönteni, hogy önmagát keresi a munkában, vagy éppen önmaga elől menekül a túlterhelésbe. Istennyila-Tintoretto fekete lobogó alatt hajózik; a fürge kalóz minden eszközt jónak tart. Különös előszeretettel az alantas húzások iránt. Önzetlen, valahányszor az önzetlenség látszik kifizetődőnek, lesüti a szemét, nem hajlandó árat mondani, csak ezt ismételgeti, mint egy hordár: "Ahogyan ön gondolja." Csakhogy a hordárok mindenkinél jobban tudják, hogy a fuvarnak ára van: arra számítanak, hogy az ügyfél magától önti eléjük az erszényét, nagyvonalúságból.

 CÉGÉREK ÉS FELIRATOK TIPOLÓGIÁJA, MELYEKET A
VÁROSBAN SÉTÁLVA, HÁROM–ÖT MÉTERRE A FÖLD
FELSZÍNÉTŐL LÁTHATUNK

Ha átkeltek Velencén, én harminc éve már csak gyalogosan járok, tartsátok a szemeteket a falfelületen, úgy három és öt méter közötti magasságban. A két-, háromnyílású ablakokon, az ereszcsatornákon, elektromos huzalokon, szobrocskákon, reliefeken, tabernákulumokon, lámpákon, balusztrádokon, lőréseken és a málló vakolaton kívül különböző feliratokkal, táblácskákkal, lapokkal, lemezekkel, cégérekkel fogtok találkozni, amelyeken betűk és számok díszelegnek.

1. A vakolaton, malteralapon fehér négyszögek. A feliratok fekete betűinek háttere. Fekete csík szegélyezi őket, leginkább gyászjelentésre emlékeztetnek. Amúgy niziolétinek nevezik őket, és a városi helynévkutatás átörökítésében volna óriási szerepük.1 A feliratokat a városigazgatás munkásai tartják karban, akik, ha adódik a karbantartási alkalom, felkúsznak rendszerint a falnak támasztott falétrán, hogy eltávolítsák az elrongálódott darabokat, majd ha végeztek az eltávolítással, egy újabb malterréteget kennek a régi egyedek helyére. Bepemzlizik rendesen, hogy a fehér háttér kitündököljön, majd a művelet elvégzése után száradni hagyják.

Jó néhány napig, amikor is visszatérnek végre, és egy pemzlicskével megfestegetik a fekete kontúrt. A négyszög belsejét sem felejtik ki: ceruza és pálca segítségével egy vagy két szamárvezetőt húznak, aminek mentén, szintén ecsettel és szintén feketével, megírják az utcácska, a tér, a híd stb. nevét. Az akció során egybetűs fém sablonbetűírót használnak, vagyis minden egyes betűt külön sablonnal festenek fel.

Avatott szem hamar kiszúrja a táblácskák viszálykodásából származó filológiai gegeket. Így például a Szent Jánosról és Szent Pálról elnevezett Santi Giovanni e Paolo térnek az olasz többes számú, duális változata „Campo S. S.Gio.ni. e Paolo", vagyis Szent János és Szent Pál tér. Ötven méterrel odébb már az egyes számú, velencei dialektusban kiírt alakváltozattal találkozunk: „Salizada S. Zanipolo", azaz Szent Jánospál tér. Ez az érdekes szóösszeolvadás egybeolvasztja Jánost és Pált, és Szent Jánospál alakjával egyidejűleg megteremti az első kétarcú üdvtörténetet, amelyben a mennyei sziámi ikrek részesülnek.

Velencében a tágasabb terek (campo) rendszerint egy-egy szentről kapták a nevüket, míg a szűkebb utcácskák (calle) egy mesterember vagy egy céh nevét idézik.

A szemlélődő tehát a gazdasági ínség és a felkent bőség közt vergődik séta közben. A már említett feliratok (nizioléti) főként az egyházi fennhatóság alá tartozó területeket jelölik. Például: „Parochia S. Pantalon", vagyis Szent Pantalon Parókia2. Vagy éppen két szomszédos kerület határára hívják fel a figyelmet, minden elhagyandó kerület utolsó házszáma fölött üdvrivalgva egy kicsit. Például: „3144, ultimo numero del sestiere S. Polo", vagyis 3144, a Szent Pál kerület utolsó száma. (Ez utóbbi felirat az anomáliásak közül való, ugyanis kerámialapon, kék keretben és kék betűkkel hirdeti a boldog eseményt, ráadásul akkora méretben, hogy az a szobámból is, ahol írni szoktam, kiolvasható.)

Szerző: tabularium

1 komment

Címkék: scarpa